Clinton a Lincolnban
Ó Hillary, az elnökjelöltségért való küzdelem téged is veszélyes területre sodor, vedd észre magad!
Keményebb fellépést sürgetett az Iszlám Állam ellen mert elégedetlen azzal, amit Barack Obama eddig tett az ügyben. Clinton több légi támadást szeretne látni, és nagyobb intenzitással vetné be a különleges erőket is, miközben kiképezné a helyieket.
– vázolta a Council on Foreign Relations elnevezésű szervezetben tartott beszédében „stratégiáját” a demokrata elnökjelöltségért küzdő Hillary Clinton.
Az Iszlám Állam elleni harc eddig egy félig mondvacsinált, félig kényszeredett aktus volt amit nem lehetett kikerülni, de nagy bukás közelébe lehet vele manőverezni politikai karrierünk.
A világnak egy párizsi merénylet kellett, hogy lépjen, de ezek mögött – vagy az azokat harsogó ígéretek mögött – a populizmus épp úgy megbúvik, mint rossz helyzetértékelés. Ne feledjük, ilyen “ott is vagyunk meg nem is” stratégiába egy Clinton már majdnem belebukott, mikor 1993-ban, Mogadishuban egy félresikerült akció több napos, utcai harcokkal fűszerezett csatát generált.
Tény és való, hogy katonákra van szükség, mert igazi háborút levegőből még soha nem nyertek meg. De Clinton beszédében csak az eddigi stratégiát ismétli, monotonon, hiszen jól látható, a helyi lázadók kiképzése és felfegyverzése nem igazán vált be. Egyszerűen követhetetlen, hogy egy csoport szekuláris vagy dzsihádista, mikor a változó harci helyzetben születő kényszerű szövetségekben a harcosok csoportról csoportra járhatnak.
Az orosz jelenlét és a francia, brit revansvágy talán képes lesz egy olyan koalíciót szülni, ami határozottan pontot tehet a terrorszervezet pályafutásának végére. A kérdés csupán az marad: mi lesz azután?
