Nem kell félni a jobboldaltól

Izsák Gergely legutóbb arról írt, hogy a baloldali politizálásnak esélyt kell adni itt Felvidéken.  Nagyon jó benyomást tett rám a cikk, ezért is  szeretném megosztani, hogyan látom ennek az eszmének a jövőjét.

Kapcsolódó cikk

• Baloldali politizálás lehetőségei a kisebbségi térben

Abban egyetértek, hogy a 21. században jelentősen megváltoztak a politikai ideológiák, és nagyon nehéz megállapítani,hogy az adott pártok éppen a jobb vagy a bal tengelyen találhatóak-e.

Szerintem ez nem így van, ugyanis nemcsak a klasszikus értelemben vett hagyományos pártok képviselik azokat a nézeteket, amelyek a politikai paletta jobb és bal oldalát képezik.

A mai modern pártok már nem fektetnek nagy hangsúlyt arra, hogy melyik oldalon helyezkednek el, úgy próbálják a szavazóikat megszólítani, hogy a lehető legszélesebb társadalmi réteget próbálják maguk mellé állítani. Ezek a pártok egyszerű és hatékony megoldást kívánnak nyújtani mindazokra a dolgokra, amelyeket az egyszerű emberek problémáit megoldhatják. Ilyenek az: munkahelyteremtés, a korrupció felszámolása, és a standard politikai pártok leváltása, mondván a hagyományos politikusok lopnak, csalnak és hazudnak,  az egyszerű emberek pedig kivannak zsákmányolva.

Ezekből a szlogenekből nehéz megállapítani, hogy melyik a tipikus jobb vagy baloldali jelző, így láthatjuk, hogy ezek a pártok már nem ezzel szeretnék megfogni a szavazókat. Vajon mi a helyzet azokkal, akik még hisznek azokban a pártokban, amelyek ideológia által próbálják megfogni a szavazókat.  Szükséges a harc a jobberek és a balosok között?

Igazából unalmasabb lenne az élet, ha nem szidná egymást a két tábor, de az egyes társadalmi kérdésekben mindig előkerül a két fél közötti harc. A hatalomért meg kell küzdeni, és fontos az, hogy melyik tábor tudja hangosabban prezentálni a nézeteit.

Ha szemügyre vesszük, hogy a történelem során milyen gyakran változott a két fél, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nem mindig voltak párhuzamban az adott nézetek a politikai ideológiákkal. A francia forradalom után a kialakult polgárosodást az akkori baloldal képviselte, de az idők során már a jobboldali pártokat jellemzi ez a fajta nézet. A klasszikus liberalizmus először a jobboldalon jelent meg, de az idők során már a baloldalnál találjuk meg, kiegészítve a szabadság további változataival: a feminizmussal, egyenlőséggel és az erős állam modellel. A világ és a társadalom változása hozza meg a politikai átrendeződéseket, amelyek nagyban befolyásolják az emberek gondolkodását, és sokszor válaszútra késztetik.

Térjünk vissza Szlovákiára, ahol az említett szerző a baloldali politizálás mellett tette le voksát. Tudnunk kell azt, hogy más a baloldali politizálás Közép-Európában, és más a nyugati térségben. Amíg nyugaton a baloldal a működő szociális rendszert próbálta kiépíteni és az emberek közötti egyenlőséget és szolidaritást hirdette, addig ebben a térségben a kommunista diktatúra uralkodott, és gyökeret eresztett a baloldali politizálásban.

A rendszerváltás után a baloldali pártok, mind a kommunista párt utódjaiként szerepeltek, így a régi elvtárs vezetők nevelték ki az új értelmiséget a baloldalon. Ez gyakori a Közép- Keleti térségben, Robert Fico az, aki a mai szlovákiai politikusok közül utoljára lépett be a kommunista pártba. Később az SDĹ (Szlovák Demokratikus Baloldal) vezetője, majd később a Smer politikai párt egyik megalapítója. Szlovákiában tehát ez az irány alapozta meg a baloldali politizálás alappilléreit, de így volt ez Magyarországon és Lengyelországban is: a kommunista pártok megreformálódtak a rendszerváltás hatására. A fiatalítás, és a nyugati nyitás természetesen aztán átvette a balliberális értékeket is: egyenjogúság, társadalmi egyenlőség, szolidaritás. Értem én, hogy nem akarjuk elveszíteni a demokratikus értékeket, de a demokratikus jobboldali pártok is rendelkeznek olyan jelzőkkel, amik az emberi jogokra és a jóléti államra alapoznak.

A jobboldali politizálás Szlovákiában mindig is fölényben volt, főleg a rendszerváltás után alakultak új jobboldali pártok, igaz, megjelent a sovinizmus is Slotával, majd a jelenlegi radikális jobboldalt képviselő Kotlebáékkal.

A magyarság szempontjából nem ajánlatos a baloldal felé venni az irányt, hiszen egyrészt az MKP részese volt annak a sikeres korszaknak itt Szlovákiában, amikor gazdaságilag és kulturálisan is fejlett és virágzó irányt mutatott a Mikuláš Dzurinda vezette jobboldali kormány.

Igaz, hogy többet ki lehetett hozni abból a koalícióból, de sikerült egy jó kapcsolatrendszert kialakítani az akkori MKP-nak, amivel bebizonyosodott, hogy csak a jobboldalon tudnak partnerekre lelni.

A pártszakadás után megjelent a Most-Híd párt, ami eddig részese volt a Radičová féle kormánynak, de nagyon hamar megbukott és szinte nem volt idő kialakítani a párt programját. A Híd párt tényleg egy tipikus piacgazdasági értékeket képvisel, de nagyon gyenge az érdekérvényesítése, és azzal, hogy a legutóbbi választások után a Smerrel ment koalícióba, elveszítette a tekintélyét, így gyakorlatilag feladta a jobboldali politizálás értékeit.

Az MKP keresi önmagát, a jelenlegi elnök, Menyhárt József hitet, lelket próbál önteni a felvidéki magyarságba, hogy újra bekerüljön a törvényhozásba. Ehhez azonban partnerekre is szükség lesz, pozitív, hogy van hol keresni.  Emlékezzünk arra, hogy a legutóbbi parlamenti választások előtt az SAS és az OKS is felkereste az MKP-t, hogy közös listán induljanak a megmérettetésen. A koalíció aztán nem jött létre, de a jövőre való tekintettel mindenképpen ezt az utat kellene választani.

Az utóbbi időben nagyon sokan elzárkóztak a jobboldaltól, mondván, hogy a gyűlöletkeltést, a migránsellenességet, az intoleranciát és a nacionalizmust képviselik. Ez egy tévhit, az igaz, hogy a szélsőséges pártok magukat a konzervatív jobb oldalinak titulálják magukat, de rengeteg olyan párt van, amely a demokratikus jobboldalt képviseli. A jobboldal nem ütközik meg a demokrácia és az emberi jogok alappilléreivel. Egy konzervatív és egy konzervatív között is óriási különbség van, hiszen a konzervativizmus nemcsak a nemzeti értékeket és a kereszténységet képviseli. A konzervatív értékek közé tartozik még a magántulajdon tiszteletben tartása, a piacgazdaság szabadsága, az állam minimális beleszólása a polgári társadalomba és a  régiók felszabadítása =decentralizációja. Ugye nem is hangzik olyan rosszul? Az MKP számára pedig a decentralizáció jelentheti a magyar közösség megerősítését.

Tudjuk, hogy a jobboldalt nemcsak ez jellemzi, de szerintem egy liberális demokráciában nincs azzal baj, ha valaki keresztény, ha valaki büszke a nemzetére és ha valaki a hagyományos család modellre építi a társadalmat, s mindezt  egy szabad demokratikus világban, melyre a másság és a tolerancia is jellemző.

Hajtman Gábor