Érzem hogy hazudsz

A polkorrektségnek nevezett viszonyítási pont eltűnésével vajon mi marad? Ha a releváns gondolkodás mércéjét csak a tudomány szabhatja meg, és ez mégis eltűnik és helyébe az érzelmek lépnek, vajon az nem lesz a veszélyesebb?
Ilyen és hasonló gondolatok erdejében barangolva érzem, ahogy határainkon túl, úgy szűk pátriánkban is egyre inkább az érzelmek a mérvadóak. Érzelmi alapon ítéljük múltunk és jelenünk, érzelmi alapon döntünk egy történelmi eseményről és érzelmi alapon törünk pálcát a „más vélemény” felett.
Így válik vitakultúránk késhegyig menő és a másikat pokolba kárhoztató harccá. A nyílt beszéd diadal továbbra sem az ajnározott, nyílt és szabad vélemény korszakát hozta el, hanem inkább lovat adott a fű alatt összekacsintó, összezáró szekértáborok mind mélyülő távolodásának.
A történelmi események tudományos alapon való elemzéseit kidobhatjuk az ablakon, mert általánossá vált az aktuálpolitika diktálta megközelítés és értékítélet.
Nem hiszem, hogy így, egy annyira atomizált közösség, mint a felvidéki magyar, képes lesz bármi mellett is egy emberként kiállni. Az aktuálpolitika ideig óráig tartó befolyása ugyanis csak sebeket váj, vagy a régi vart tépi fel, de nincs hozzáadott érték. Ami szomorúbb, hogy a véleményformálók közt sokan ezzel nagyon is tisztában vannak, de hát a szervilizmus az szervilizmus akár hogy is nézzük.