Davosban a kommunista Kína elnöke az első számú VIP
A héten Davosban zajlik a Világgazdasagi Fórum (WEF). A luxushotelek, fogadások, drága pezsgők és kaviárok világában sorra kerülő fórumon felvonul a teljes globális elit: vezető politikusok, vállalatirányítók, menedzserek, bankárok, mindez megfűszerezve néhány klímaváltozás ellen harcoló celebbel, mint Shakira, vagy Al Gore. Ez az a hely, ahol jó előre megköttetnek a fontos üzletek és kirajzolódnak a globális stratégiák.
Az idei WEF-en összesen hat témakör szerepel. Klasszikus témának számít Davosban a globális gazdasági növekedés biztosítása, a klímaváltozás elleni harc, a fejlődő országok segítésének stratégiája, vagy a bizalom kérdése a világban. Felettébb aktuális téma a negyedik ipari forradalom néven emlegetett robotizáció. Az okos robotok és a vezető nélküli autók észrevétlenül, egyre nagyobb számban lopakodnak be életterünkbe.
Viszont nem sokat tudunk arról, hogy milyen lesz a hatásuk a társadalomra. Vajon a robotok elveszik az emberek munkáját? Tovább nyílik ezáltal az olló a szegények és a gazdagok között? Ha széles tömegek munka nélkül maradnak, nem fogja az még inkább a radikális megoldások hirdetőinek malmára hajtani a vizet? Nem fogják így az intelligens robotok közvetve tovább erősíteni a populistákat?
És itt el is érkeztünk az idei fő témához, amely miatt a média kitüntetett figyelemmel kíséri a davosi Világgazdasági Fórumot. A populizmus terjedése elleni harc. Áttételesen szólva azt is mondhatnánk, hogy a globális Világgazdasági Fórum fő témája a protekcionista Trump elnökké választása és a Brexit. Davosban egy globális kooperació mentén képzelik el a világ problémáinak kezelését, ellentétben a beiktatásra váró új amerikai adminisztráció izolacionista elképzeléseivel szemben. Donald Trump sehogyan sem illik bele ebbe a társaságba, a davosi elit és Trump egyszerűen más-más paradigmák mentén képzelik el a világ megmentését. A Guardian kommentárjában odáig megy, hogy Trumpot Davos antimegtestesítőjének nevezi.
Érdemes ezzel kapcsolatban odafigyelni arra, hogy a globalista elit milyen tervekkel áll elő a populizmus visszaszorítására. Klaus Schwab, a WEF alapítója az előzetes témafelkonferálásában elmondta, hogy a válasz szerinte a felelősségteljes vezetés és a valódi válaszok keresése. Responsive and Responsible Leadership – ez a témakör hivatalos megnevezése is.
Az idei fórum első számú vendége Hszi Csin-ping kínai elnök. Hszi egy hatalmas, 80 tagú politikusokból, üzletemberekből és akadémikusokból álló csoporttal érkezett. Ő az első kínai elnök, aki részt vesz a Világgazdasági Fórumon, ráadasul ő tartotta a nyitóbeszédet:
“Fel kell vennünk a harcot a klímaváltozással, és a populáció elöregedésével. Nemet kell mondanunk a gazdasági protekcionizmusra. A gazdasági háborúknak csak vesztesei vannak”
– mondotta.
Hszi idei első külföldi útja Davosba vezetett, ami a diplomácia nyelvén a globális kapcsolatok megerősítését és a szabadkereskedelem támogatását jelenti. Jele ez annak is, hogy Kína ma teljesen eltérő véleményt képvisel a nemzetközi üzleti kérdésekben és diplomáciában, mint amilyet Donald Trump képviselt választási kampánya során. Kína szerepe a globális világban természetesen nem újdonság, de azért sokan felkapjuk a fejünket annak kapcsán, hogy a kapitalista elit elsőszámú világtalálkozóján egy kommunista ország elnöke az első számú VIP.
Ma Hszi Csin-ping kínai elnök a globalizáció legbefolyásosabb élharcosa. Szöges ellentétben mindazzal, amit az új amerikai vezetés képvisel. Maga Trump természetesen meg sem jelenik Davosban (pénteki elnöki beiktatása természetesen kiváló igazolás is lehetne), az új amerikai adminisztrációt egyedül Anthony Scaramucci – Trump egyik tanácsadója – képviseli. Az Obama érából ott lesz Joe Biden alelnök és John Kerry külügyminiszter is, viszont tudjuk, nem ők azok, akik az elkövetkező négy évben az USA gazdasági stratégiáját egyengetik.
Úgy néz ki, felcserélődnek a szerepek: a globalizáció egykori motorja, az Egyesült Államok a gazdasági protekcionizmus útjára lép, Kína pedig örömmel átveszi a globalizáció élharcosa szerepét.
Források: The Guardian, www.weforum.org, Denník N
Havran József
