Lengyelországban ledöntötték Lech Walesa szobrát

Úgy tűnik, a szürke téli napok vonzzák a rossz ízű híreket. Az új amerikai elnök gyakran már a korai hírekben belerondít egy-egy bődületes otrombasággal a reggelinkbe. De most egy Lengyelországból érkező szomorú hírre lettem figyelmes. Az országban regnáló Jaroslaw Kaczynski minden eszközt bevet, hogy megszabaduljon politikai ellenfeleitől és bírálóitól. Nem kíméli a közben a közelmúlt lengyel történelmének olyan legendás alakjait sem, mint Lech Walesa.

A hír szerint a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) grafológiai vizsgálattal bizonyította, hogy a már korábban ügynökmúlttal megvádolt legendás egykori munkásvezér, későbbi államfő, Lech Walesa kézírása található egy nemrég előkerult titkosszolgálati együttműködési nyilatkozaton és több tucat kézzel írt jelentésen. Mindez azt bizonyítja az IPN szerint, hogy a Nobel Béke-díjas Walesa a 70-es években minden kétséget kizáróan együttműködött a kommunista besúgórendszerrel. Walesa tagad, az IPN szerinte az országban regnáló Kaczynski-rendszer megrendelésére dolgozó intézet. Mivel Kaczynskiék jó ideje dolgoznak a rendszerváltás egykori legendás alakjainak lejáratásán, gyanakodva fogadom az IPN jelentését.

A fiatal Lech Walesa munkásként került faluról Gdanskba a hetvenes évek legelején. A tapasztalatlan fiatalembert minden bizonnyal valóban megpróbálhatta beszervezni a kommunista titkosrendőrség, és a mostani vizsgálat szerint ez valamilyen szinten sikerült is.

A „Bolek” fedőnevű ügynök eleinte több jelentést is írhatott, de később egyre nyíltabban szembeszállt a besúgórendszer tisztjeivel. 1976-ban a titkosrendőrség „Bolek” ügynök használhatatlanságára hivatkozva lezárta az együttműködést.

Lech Walesa elnökként néhány interjúban és Andrzej Wajda életrajzi filmjében maga is tett halvány utalásokat életének e nem éppen fényes korszakára. A konkrét újságírói kérdéseket azonban rendre elhárította, később nyíltan tagadta az ügynöki múltjára irányuló vádakat. Úgy tűnik, Walesa mára végleg elmulasztotta a megfelelő alkalmat, hogy elmondja a teljes igazságot. A lengyel társadalom mai erős megosztottságának tükrében ezt a mulasztást ma már lehetetlen pótolni.

Walesa ifjú korában elkövetett (valószínűsíthető) hibáját aztán egy olyan páratlan korszak követte, mellyel kivívta helyét a történelemkönyvekben. 1976 után beszállt az illegálisan működő szakszervezet szervezésébe, majd 1980-tól az ellenzéki Szolidaritás vezéralakja lett. A fénykorában 10 millió tagot számláló Szolidaritás mozgalom komoly félelmet keltett a kommunista pártban, ezért az 1981-ben szükségállapotot hirdetett ki, és bebörtönözte Walesát. A börtönben megpróbálták őt megtörni: rávenni arra, hogy támogassa a pártot. De Walesa ellenállt. 1989-ben kulcsszerepe volt a Kerekasztal-tárgyalások létrejöttében, ami végső soron a békés rendszerváltáshoz vezetett Lengyelországban.

Vajon mi a fontosabb Lech Walesa életművéből? Egy együttműködési nyilatkozat aláírása fiatalon, tapasztalatlanul, valószínűleg nyomás alatt, vagy a lengyelországi rendszerváltásban vállalt szerepe? A történet jól szemlélteti a lengyel közéletben uralkodó állapotokat és a társadalom megosztottságát.

A lengyel értelmiség egybehangzó állítása szerint az országban olyan gyűlöletkampány folyik, amilyen nem volt a pártállami rendszer korában sem. Jacek Žakowski lengyel újságíró, a Gazeta Wyborcza egyik alapítója szerint míg a kommunista rendszer fáradt volt és nehézkes, addig a Kaczynski-rendszer fiatal és energikus. Ezért brutalitásban még tovább fog menni, mint a kommunisták. Mindez csak idő kérdése. Jelenleg még csak a kultúra, a nyelv, a történelem és a rendszerváltás hőseinek befeketítése vannak terítéken, de Žakowski szerint sorra fog kerülni a szólásszabadság korlátozása is. Első lépésben a jelenlegi rendszer kritikusait kell minden lehetséges módon lejáratni. Walesa természetesen Kaczynski kemény kritikusa, és az ország külföldön is elismert, Václav Havel-i szintű emblematikus alakja. Ezért volt olyan fontos az IPN jelentése a Walesa-dossziéról.

De számtalan más értelmiseg elleni, övön aluli támadást lehetne felsorolni. A legendás filmrendező Andrzej Wajda tavalyi halálakor például az állami televízió hírszerkesztői vezetője Marzena Paczuska eképpen búcsúzott Wajdatól:

„R.I.P. A harc folytatódik.“ Az üzenet, mégha számunkra kevésbé is értelmezhető, a lengyelek számára egyértelmű volt: Andrzej Wajda Kaczynski kemény bírálója volt. Most meghalt. Eggyel kevesebb nemzetáruló. Most a többiek vannak soron. Ilyen a gyűlöletbeszéd kifinomult lengyel változata.

Józef Pinior a Szolidaritás egyik vezető alakja azzal vált ismertté, hogy 1981-ben a rendkívüli állapot kihirdetésekor az utolsó pillanatban biztonságba helyezte a mozgalom pénzét, lehetővé téve ezzel, hogy a Szolidaritás illegaliatásban ugyan, de tovább tudjon működni. 2016 őszén állítólagos kenőpénz elfogadása miatt az állami televízió élő adásában letartóztatták. Ilyen alakot is ölthet a lengyel rendszerváltás legendáinak lejáratása.

Andrzej Jagodzinski, a pozsonyi lengyel intézet egykori igazgatója szerint a szimbolikus egyéniségek lejáratása mellett Kaczynski rátette a kezét az alkotmánybíróságra és az ügyészségre is. Az igazságügyi miniszter például legújabban egymaga tölti be a főügyész szerepét is. Kaczynski az államapparátus minden szintjét saját embereivel tölti meg. Jagodzinski szerint mindez csak a kezdet. Készülőben van az oktatási rendszer teljes megváltoztatása, melynek keretén belül megmásítják a történelmet is. Abban pedig Lech Walesának és a Szolidaritásnak már nem lesz helye.

A lengyel büszke nép, a náciknak de a kommunistáknak sem sikerült soha teljesen megtörni őket. A lengyel értelmiség ma azonban borúlátóbb. Kaczynskiék sikeresen elmélyítették a társadalomban jelen lévő megosztottságot. A hatalom elleni népi egység megteremtésére, úgy mint a Szolidaritás korában, semmi esély. A kormány ráadásul népjóléti intézkedésekkel növelte saját népszerűségét: a közelmúltban jelentősen emelte a gyermekek után nyújtott állami családtámogatást, csökkentette a nyugdíjkorhatárt és nagyvonalú lakástámogatási programot indított. A lengyel gazdaság is jó kondícióban van, mindez tisztességes támogatást biztosít Kaczynskinek. Ebben a helyzetben sokan úgy látják, hogy a Lech Walesa és társai körülötti huzavona csak a napi politikai csatározások része.

A legszörnyűbb a dologban, hogy aki nem foglalkozik politikai-közéleti dolgokkal, az csak annyit lát, hogy épül az ország, és észre sem veszi, hogy a Szolidaritás mozgalom alapjain nyugvó demokratikus Lengyelország leépítése zajlik éppen.

Vagy ma már ez nem is fontos?

Havran József

Források: hvg.hu, nytimes.com, dennikn.sk, Wikipedia, sme.sk