Hogyan távolítható el Donald Trump a Fehér Házból?

Eltávolítható-e az amerikai elnök megbízatási idejének lejárta előtt a Fehér Házból? Teljesen függetlenül attól, hogy azt gondolom Donald J. Trump alkalmatlan az elnöki pozíció betöltésére, érdemes utánanézni annak, hogy az amerikai jogrend alkotói anno gondoltak-e arra, mi a teendő, ha a megválasztott elnökkel nagyon nagy bajok lennének.

Természetesen gondoltak. A fékek és ellensúlyok szigorú rendszerére épülő amerikai jogrend két olyan alkotmányos mechanizmust is ismer, amellyel a kongresszus eltávolíthatja az elnököt a Fehér Házból. Az egyik a megvádolás (Impeachment) néven ismert eljárás, amellyel legutóbb Bill Clinton volt kénytelen szembenézni. A második jogi lehetőséget az 1967-es 25. alkotmánykiegészítés nyújtja.

Impeachment?

Az amerikai jogrendbe beültetett Impeachment egy olyan jogi eljárás, amellyel leváltható az elnök, az alelnök, vagy bármely más magas beosztású hivatalnok. A folyamat elindítója a képviselőház. A 435 tagú alsóház bármelyik képviselője javasolhatja a folyamat megindítását, ha az alkotmányban foglalt okok közül fennáll valamelyik gyanúja. Az okokat az alkotmány három pontban foglalja össze, ezek pedig a hazaárulás, a vesztegetés, illetve a bűncselekmény elkövetése vagy egyéb súlyos vétkek. A beterjesztett javaslatot a képviselőház jogi bizottsága tárgyalja meg és ha elégségesnek találja a felsorolt vádakat, akkor  szavazásra bocsátja a képviselőházban. Az alsóház egyszerű többséggel a szenátusba juttathatja az elnöki megvádolást.

A szenátusi tárgyalás leginkább egy jogi perre hasonlító folyamat. Az eljárást a Legfelsőbb Bíróság elnöke vezeti, a megvádolt elnök pedig jogi képviseletet vehet igénybe. Bizonyítékok előterjesztése, tanúk meghallgatása folyik. A szenátorok ezután nyilvános szavazással döntenek az elnök leváltásáról. A leváltáshoz a szenátusi szavazatok kétharmada szükséges.

A történelem két kísérletet tart számon. Az első Andrew Johnson elnök nevéhez fűződik, akit 1868-ban azzal vádoltak, hogy a kongresszus beleegyezése nélkül eltávolította a hadügyminisztert. A javaslat a szenátusban elbukott. A második alkalomra Bill Clinton jól ismert Lewinsky-esete szolgáltatott okot. 1999-ben a republikánus többségű képviselőház hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás munkájának akadályozása vádjával a szenátusba terjesztette az elnök megvádolását, de a szenátus azt elutasította. 1974-ben a Watergate-elnök, Richard Nixon önként lemondott, így kerülve el a megvádolási eljárást.

Mit mond a 25. alkotmánykiegészítés?

Az 1967-ben érvénybe lépő 25. alkotmánykiegészítés azt szabályozza, mi a teendő, ha az elnök különböző okokból nem képes hivatala betöltésére. Ha az elnök, lemond, meghal, vagy eltávolítják hivatalából, akkor a jogszabály értelmében az alelnök foglalja el a helyét. Az elnök maga értesítheti a kongresszus mindkét házának elnökét, hogy ideiglenesen képtelen feladatai ellátására. Esetünkben az alkotmánykiegészítés 4. bekezdése az igazán érdekes.

Eszerint, ha az elnök egészségügyi okok, vagy pszichés zavarok miatt nem tud, vagy nem akar lemondani, az alelnök írásban értesítheti a kongresszust arról, hogy az elnök képtelen hivatali feladatai ellátására. Ekkor a törvényhozás mindkét háza egyszerű többséggel átruházhatja az elnöki jogköröket az alelnökre. Ha azonban az elnök szembeszáll az alelnökkel, tehát vitatja, hogy alkalmatlan lenne feladatai ellátására, akkor a képviselőház és a szenátus kétharmados többsége szükséges az elnök jogköreinek felfüggesztéséhez.

Mi a helyzet Donald Trumppal?

Szögezzük le, hogy a fenti eljárások alkalmazása Trump esetében egyelőre nem több puszta konspirációnál. Látni azonban azt is, hogy Donald Trump elnök az amerikai demokráciát (is) rendkívüli módon veszélyeztető ember. Néhány hetes hivatali ideje után az is nyilvánvaló, hogy nincs különbség a választások előtti és választások utáni Trump között, mint ahogy azt sokan tudni vélték.

A szabad világot eddig leginkább veszélyeztető intézkedése, a több muzulmán országból való beutazási tilalmat követő bírósági per kapcsán Amerikában sokan máris alkotmányos válságtól tartanak. Trump semmibe veszi az írott és íratlan szabályokat, primitív és kiszámíthatatlan. Ebben politikai nézettől  függetlenül sokan egyetértenek.

A pszichológusok azonban ennél tovább mennek. Trump viselkedését nem világnézetével, hanem személyiségi zavarokkal magyarázzák. Dr. Julie Futrell szerint – az NY Daily News-nak adott interjúja alapján – Trump beteges nárcizmusban szenved, ami a realitásérzék teljes elvesztésével járhat.

Ebből az következik, hogy logikai érvekkel az ilyen személyiségre nem lehet hatást gyakorolni. John D. Gardner amerikai pszichológus szerint Trump mentális betegségben szenved, diagnózisa nárcisztikus személyiségzavar, ami a nárcizmus, paranoia és antiszociális vonások keveredése.  Ennek következtében Gardner szerint Trump képtelen az elnöki hivatal betöltésére.

A brit The Independent írása szerint szaporodnak a hasonló szellemben nyilatkozó pszichológusok. Érdekes lesz figyelni, hogy vajon a kongresszus háza tájáról is hallatszanak-e majd ilyen vélemények az elkövetkező hónapokban.