Megosztottság, közönség, színház

A Jókai Színház 2016/2017-es évada a társadalmi megosztottság problémáját kívánja körüljárni, ennek jegyében a Kassai Thália Színházzal közös sajtótájékoztatón hirdették meg az évad programját, illetve egy közös produkcióval, Székely Csaba Bányavakságának színre vitelével álltak a nézők elé. Félidőben hogyan értékeli ezt az együttműködést?

Már túl vagyunk a félidőn, mindkét bérletsorozat mindkét színházban véget ért. A kassai közönség talán kicsivel nyitottabban fogadta ezt a témát. Nem tudom ennek az okát, nyilván a közönség összetételében kell keresni az indokot. A kelet-szlovákiai emberekhez talán közelebb áll ez az életérzés, jobban érzik ezeknek a szituációknak a humorát. A koprodukcióból származó tapasztalataim pozitívak, ugyanakkor ne legyenek illúzióink.

Az együttműködés a továbbiakban, a két színház közti távolság miatt, csak formális lehet.

S a földrajzi távolságból adódó problémákon túl, azt gondolom, mindkét színház társulata kis létszámú, s mindkét színháznak elsősorban a saját működése a fontos. Nem beszélve arról, hogy bár közös a küldetésünk, de a színház, a közeg más, és ne is várja el senki, hogy a két színház egyforma arculatot képviseljen, mert a Thália és a Komáromi Jókai Színház hagyományából, fejlődéstörténetéből, gazdasági helyzetéből, valamint a művészeti vezetés által megfogalmazott koncepciójából adódóan nem ugyanazt az irányvonalat követi. És szerintem ez rendjén is van így, ettől egyik színház sem jobb vagy rosszabb, csak vannak bizonyos kérdések, melyekre másféle válaszokat adunk.

Persze időről időre erőnkön felül össze lehet hozni egy-egy ilyen jellegű előadást, de mindig meg kell nézni, hogy mennyit profitálunk belőle.

A teljes írás a dunszt.sk hírportálon olvasható