Kong, a király

1944-ben, a második világháború ideje alatt két pilóta összecsapása zajlik valahol a Csendes óceán déli részén egy sziget felett. A két gép lezuhan és a túlélő pilóták elkeseredett harca tovább folytatódik. Párharcukat azonban valami megzavarja. Előbb két óriási kar tűnik fel, majd a mancsok gazdájának az arcát látják meg. Ő Kong. A Koponya-sziget királya.

King Kong, az óriásgorilla története 1933-ra vezethető vissza, hősünk ekkor jelent meg először a vásznon – a későbbiek során remakelték többször is, köztük 2005-ben A Gyűrűk Ura rendezője, Peter Jackson. Érdekes azonban, hogy a modern kaiju filmeket nem King Kong karakteréhez kötik, tekintve, hogy az óriásgorilla története inkább a romantikára, semmint városok elpusztítására épült. Az első kaiju film a The Beast from 20,000 Fathoms volt, amely 1953-ban került a mozikba.

A film hatására a japánok létrehozták a saját szörnyüket (1956), a történetből érezhető az a sokk, amely a két atomrobbanás miatt érte kultúrájukat, így a figura az atomsugárzásnak köszönheti létét. A filmuniverzum leghíresebb lényéről van szó, Godzilláról. Ezek a filmek voltak a megalapozói az óriás szörnyes filmeknek, és ez a zsáner a mai napig közkedvelt. Éppen ezért a Legendary Pictures elkezdte felépíteni a saját szörnyuniverzumát, amelynek első része a 2014-es Godzilla volt (rendezte Gareth Edwards). A legújabb Kong film (r. Jordan Vogt-Roberts) ebbe az univerzumba ágyazódik bele – történetileg előzménye a Godzilla filmnek (összekötő kapocs a Monarch).

Filmünk azzal indít, hogy a Csendes-óceánon felfedeznek egy mindaddig ismeretlen szigetet, így aztán egy expedíciót indítanak oda, hogy feltérképezzék azt. A hadsereg helikopterei áthatolnak a viharfelhőkön, és eljutnak egy elveszett világba, ahol a szeizmikus töltetek felébresztenek valamit, amit nem kellett volna. A csapat először Kong dühével néz szembe, majd különböző csoportokba verődve újabb és még veszélyesebb ragadozókkal találkoznak (óriáspókok, Koponyarágók).

Biológiai szempontból érdemes volna megvizsgálni a sziget élővilágát, hogyan jöttek létre – mutáció/evolúció, feltételezhetően ezekre a kérdésekre a filmregény (valószínűleg csak angolul lesz olvasható) fog kicsit bővebb választ adni. A Koponyarágókat – ami lényegében csak egy megnevezés, a szigetlakók nem mondják ki a lények nevét – valójában az 1933-as film egyik kétlábú gyíklényéről mintázták, tehát az elképzelés maga sem új, ám ez az update jót tett ennek a világnak. A film nagyon jól dolgozik a szimbólumokkal és a beállításokkal, így olyan filmek jeleneteit idézi meg, mint az Apokalipszis most vagy az Az elveszett világ: Jurassic Park.

A filmet mindazoknak tudom ajánlani, akik rajongói a kaiju filmeknek, ugyanis a készítők tudták, hogy a szörnyfilmek kedvelőit nem igazán érdeklik az emberi karakterek (ők eléggé papírmasékra is sikeredtek), a szörnyek (le)zúzásai viszont remekül sikerültek és nagyon látványosra, ahogy az kell és elvárható ettől a zsánertől. A Kong: Koponya-sziget nem egy szokványos remake, a szerelmi szál, illetve az állat New Yorkba szállítása teljesen kimaradt, ami nem baj, mivel ehhez a karakterhez nem illett volna ez a klasszikus, és tegyük hozzá már nagyon sokszor elismételt vonal. Egy jó tanács: érdemes megvárni a végefőcím lefutását is, mert olyan nyomokat láthatunk, amely előrevetíti, hogy mi fog következni a jövőben, amelyre már nem is kell olyan sokat várnunk.

N. Juhász Tamás