Tahóság a pozsonyi óriástüntetésen?
Tudósítóként már részt vettem jó néhány tüntetésen, Pozsonyban, Komáromban, de főleg Budapesten. Egy újabb demonstráció után az ember akaratlanul is összehasonlítja az élményeit. Az nem meglepő, hogy a demonstrálók oldalán jó esetben nem sok különbség van az események koreográfiája között: vonulás, beszédek, zene, skandálás. Annál inkább más a hozzáállás a hatóságok részéről.
Pozsonyban kedden zajlott a Nagy Korrupcióellenes Menet, amelyet két gimnazista, Karolina Farská és Dávid Straka indított útjára. A rossz időjárás ellenére szlovákiai viszonylatban a megmozdulás teljes siker volt, közel 10 ezeren vonultak ki a Szlovák Nemzeti Felkelés terére. A tüntetésen a belügyminisztert és a rendőrfőkapitányt is lemondásra szólították fel. Az eseményről itt olvashatja élő közvetítésünket.
Ott a sün, itt a jež
A budapesti tüntetéseken szocializálódott tudósítónak azonban egyből feltűnhetett a gyenge rendőri jelenlét. Legalábbis látni alig lehetett a hatóság embereit. Gyakran csak egyesével (!) álltak egy-egy fontosabb ponton. Csak egy helyen, a színpad mellett tömörült láthatóan nagyobb rendőri erő (4-5 fő). Ott viszont inkább eligazítást adtak a többi, a tömeg szélén itt-ott, láthatósági kabátban álldogáló rendőrnek. Egy civilruhás férfi pedig hosszasan és meglehetősen bizalmasan beszélgetett az egyik rendőrtiszttel. Persze, ő az egyik tiszt éppen arra járó szomszédja, vagy unokatesója is lehetett. Ha azonban civilruhás rendőrként az volt a feladata, hogy a tüntetők közé vegyüljön, akkor innen üzenem neki, hogy ez most nem jött össze.
(A rend őrei)
Tahóság szlovák módra
A tüntetők teljesen békések voltak és a rendőrökre sem lehetett panasz. De a hatóságnak, vagy a szervezőknek egy hatalmas tahóságot sikerült elkövetnie. A Sme képén a lencse jelentős torzítása ellenére is jól látszik, hogy a kirendelt mentőautók, több furgon, és a Smer kormánypárthoz nagyon is dörgölőző TA3 hírtelevízió közvetítő autója U alakban állta körül a színpadot.
(a Sme.sk felvétele)
A furgonok a többiek elől jórészt kitakarták a színpadra való kilátást, megnehezítették a tömeg mozgását, a szervezők munkáját. A tömeg nem tudott természetes dinamikájának engedelmeskedni, így a beszédek alatt a szervezőknek megafonokkal kellett instruálnia az egyébként is szűk térre beszorult közel 10 ezer embert.
Ami viszont a tudósító szempontjából ennél jóval kellemetlenebb, hogy a tér felső részében a furgonok elfoglalták azon kevés hely mindegyikét, ahonnan megfelelően lehetett volna fotózni a tömeget és megbecsülni annak méretét. Aki ismeri a pozsonyi SzNF teret, az tudja, hogy az meglehetősen lejt a Kő tér felé, illetve a Duna Áruháztól lefelé sehol nincs olyan magaslat (emlékmű, terasz…) ahová felmászva jó képeket lehetne készíteni az egész tömegről. Persze a vak véletlen is a legmagasabb helyek elé sodorhatta a furgonokat, egy pozsonyi civilszervezet fehér kisteherautóját például:
(A tér tetején parkoló fehér furgon tulajdonosa)
Az alaposabb szervezéssel talán elkerülhető lett volna, hogy a tüntetők helyett kisteherautók állják el az utat. Más kérdés, ha a rendőrök jelölték ki, hol parkoljanak az egyes civil, és mentőjárművek. Ebben az esetben tudatos “félreszervezésről” is szó lehet.
Egy másik bosszantóan parkoló kék furgonnak csak a rendszámát sikerült rögzíteni:
(A kék furgon rendszáma)
Aztán lejjebb, a tömeg dereka tájékán, a téren lévő Irgalmasrendi rendház lépcsőinél, vagyis az utolsó fotózásra alkalmas placc előtt pedig az előbb említett közvetítőkocsi és több mentő is állt. Megjegyzem, ha arra került volna a sor, hogy egy súlyos sérültet, vagy egy infarktusos beteget kellett volna elszállítaniuk, akkor pont a tömegtől körülzárt központi helyről moccanni sem tudtak volna. A dolog pikantériája, hogy a teret pont ott az Irgalmasrendiek kórháza szegélyezi. Persze ez is lehet a hozzánemértés és a véletlenek szomorú összjátéka. Mindenesetre az utcaszintről a kettészakított tömegnek vagy csak az egyik, vagy csak a másik részét lehetett egyszerre belátni. Ez sem tett jót a résztvevőszám becslésének.
Még szerencse, hogy a Sme fotósa feljutott az egyik környező épület tetejére. A képen kijelöltük a kérdéses járműveket. A kép közepén láthatóak a mentők és a közvetítőkocsik, a színpad és a templomtorony között pedig a többi furgon. Mindenképpen felmerül a kérdés, hogy ki és miért állította ilyen rossz helyre a járműveket.
A rossz helyen parkoló furgonok kérdése akkor válik igazán érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy mivel egy menetről volt szó, amelynek az eleje az SzNP tértől több mint egy kilométer távolságból indult, a mentőautóknak, közvetítőkocsiknak és mindenféle furgonoknak jócskán lett volna idejük odébb parkolni. Főleg, hogy már a menet indulásakor többszöröse volt a tömeg annak, ami a járművek által közrefogott területen elfért volna. Az, hogy ez nem így történt, az eseményt biztosító rendőrökön, vagy a szervezők felkészületlenségén múlhatott.
(Beszorulva a mentők és a közvetítőkocsik közé)
Végül pedig csak röviden a tüntetőkről. Feljebb már írtam, hogy semmiféle rendbontás nem történt. A beígérkező neonáci ellentüntetők és provokátorok sem jöttek el. Az utóbbi napok budapesti CEU-s tüntetéseitől eltérően a pozsonyi megmozdulást, a skandálás és a transzparensek ellenére is, inkább az emelkedettség, a pátoszos nemzeti ünnepekre jellemző légkör töltötte el. Ezen az egyébként nem rossz és elég terjedelmes zenei program sem tudott nagyot változtatni.
Összehasonlításképpen Budapesten a felháborodottság lendületéből egyfajta bulihangulat kerekedett, ami például megszülte minden idők legkreatívabb tömegszolgenjét: “Bajszos szar! Bajszos szar!…” A pozsonyi tüntetésen a korrupciót leleplező Zuzana Hlávková beszéde után kiabált egyszerre a tömeg, méghozzá azt, hogy “Ďakujeme! Ďakujeme!”(Köszönjük! Köszönjük!).
(a ’89-es emlékhely előtt áll a tömeg)
