Szakít a madafakasággal, és inkább a Felvidék Senkije lesz
A nagydarab, kigyúrt, kopasz srác csuklyásizmára tetováltatta Komárom irányítószámát, legújabb klipjében pedig fegyverrel fenyegetőzve temeti el saját magát. Egyébként óvóbácsi. Megkérdeztük tőle, mi is akar ez lenni.
Felvidéki rapperek, szevasztok!
Előtte azonban egy kis visszatekintés a felvidéki rapszakma történetére. Igen, létezik olyan is. Néhány évvel ezelőtt ugyanis még viszonylag népszerű műfajnak számított a hip-hop és a rap tájainkon. Olyannyira, hogy társadalmi-politikai üzenethordozásra is alkalmasnak találtattak a felvidéki rapperek – 2009-ben például (csemadokos-via novás hátszéllel) Száll a hír címmel szerveztek egy nyelvtörvényellenes tiltakozást, tele voltak velük a lapok. A fesztiválon Sub Bass Monster is fellépett, és írt is egy nótát Ján Slotának, a Szlovák Nemzeti Párt akkori vezetőjének – bár a szlovák kormány nem változtatta meg lóhalálában, sűrűn mea culpázva a törvényt, az egész kezdeményezés egy időre feltette a térképre a srácokat.
Akkor úgy tűnt, hogy a szlovákiai magyar rapperek talán rést tudnak ütni az itteni zenei ízlés Tankcsapda-Pokolgép-Ossian felvarrókkal díszített pajzsán, Gúta lesz az új Compton, a felvidéki Eminem pedig a komáromi II. lakótelepről, vagy a dunaszerdahelyi Sever I.-ről jön majd. Nem így lett. A népszerű előadók villámgyorsan kikoptak a fősodorból, s aztán az undergroundból is, többségük pedig mára rég letette a lantot. A helyi rajongók csatlakoztak a Magyarországon népszerű „rapgengszterek” szekértáboraihoz, vagy asszimilálta őket a virágzó szlovák nyelvű rapközeg.
A szlovmagy rapperek tehát kihalófélben lévő fajjá minősültek. Sokáig nem hallott róluk szinte senki, a szélesebb közönség érdeklődését legfeljebb a Dreeko, a dunaszerdahelyi funkymaffia prominens alakja tudta kiváltani, tudják, ő az, akinek a Kidobók réme, vagy a Sárgamálna című örökbecsű opuszokat köszönhetjük.
Pár hónappal ezelőtt, hosszú idő után a Paraméter portál nyúlt hozzá széles jókedvében a témához. Megszavaztatták olvasóikat, hogy vajon Dreeko-ék új klipje, a Východi funky, vagy a komáromi Veko Rapjáték című száma menőbb-e. A szerdahelyi portál szavazásán természetesen Dreeko nyert, ám kiderült, Veko révén Komáromban sem kapcsolták még le végleg a műfajt a gépekről.
„Én vagyok a legelfajzottabb baszott poéta”
Veko, polgári nevén Holocsy Viktor talán az egyetlen szlovákiai magyar rapper, aki manapság megüti az ingerküszöböt. Ezt elsősorban az internetnek köszönheti, hiszen aktívan nyomja a Facebookot, dalai pedig a YouTube-on és a zenemegosztókon hallhatóak. A klipjei kifejezetten ügyesek, az alapjai igényesek, jól összerakott számokat dobott fel a netre, nincs lemaradva a sokkal ismertebb magyarországi pályatársak mögött. Százezres nézettsége a YouTube-on még nem produkál, de több tízezrest már igen, ami a felvidéki zenei szcénát ismerve már igen szép teljesítményt jelent.
Kicsit tartottam attól, hogy nem lesz könnyű interjúalany, ez általában így szokott lenni azokkal, akik a „legelfajzottabb baszott poétának” nevezik önmagukat – ez a sor egyébként épp a Rapjáték című számában hangzik el, ahogy az is, hogy „Veko egy madafaka”. Oké, az arc már megvan, lássuk mi van mögötte.
Az interjúnkon aztán Veko alaposan rámcáfolt. Ő nem MC, OG, de még csak nem is G. Nem egy magát rapsztárnak és a világ királyának képzelő emberrel beszélgettem, hanem egy egyszerű, huszonéves sráccal, amolyan szimpatikus szegénylegénnyel, aki nagyon komolyan gondolja, amit csinál, és pontosan tudja, hol tart.
„A rapzene számomra a szabadságot jelenti. Szabadon, korlátok nélkül kimondani, amit szeretnék. Ebben tudok kibontakozni” – magyarázza. A kezdetekről beszélgetünk, mindig rapzenét hallgatott, 10-11 évesen kezdte próbálgatni a szárnyait a haverjaival, amikor a rapet még Ganxsta Zolee és Dopeman jelentette errefelé is. „Az volt a cél, hogy minél durvább, keményebb legyen, amit csinálunk. Kazettás magnóra vettük fel, mekkora stricik vagyunk.” Később a Megasztárból ismert Csonka Andreasszal folytatta, amit elkezdett. A komáromi énekes mutatta be őt több pesti zenésznek és producernek is, akiknek szintén tetszett, amit csinál.
Ettől azonban még senki nem lesz ismert zenész, vagy rapsztár. Veko sem lett, inkább, mint sok kortársa, szedte a sátorfáját, és Angliában próbált szerencsét. Aztán visszajött, mint mondja, az álmai miatt. „Rögös és nehéz ez az út, de mit csináljak, ez az álmom.” Beiratkozott a Selye János Egyetemre, már diplomás óvópedagógus, most mesterszakon tanul.
Veko a zenébe is belevetette magát itthon. Dolgozni kezdett többek között Burai Krisztián producerrel, aki elég keresett a magyar sztárok között, Kállay-Saunders András, vagy épp a Király testvérek is megfordultak már nála. Folyamatosan nyomta az újabb és újabb dalokat, aztán egyszer csak jött egy nagy törés.
„Tisztelettel, Felvidék Senkije”
Egyre populárisabbnak érezte a zenéjét, egyre több kompromisszumot kötött, és egyre kevésbé hitte őszintének, amit csinált. „Mindenáron meg akartam felelni az elvárásoknak, az embereknek. Ha pénzt akarsz ezzel keresni, ezt kell tenned. Aztán kicsit körbenéztem a magyar zeneiparban, és azt mondtam, ha én ebből egy fillért sem fogok keresni, akkor ez van, de azt fogom csinálni, amit szeretnék, azt, ami teljesen én vagyok. Nem fogok rámenni arra, hogy minél populárisabb rapet csinálja, mert a rap nem erről szól” – mondja. Aztán megírta a Felvidék Senkije című dalt, melynek klipje nemrég került fel a YouTube-ra. A depresszív hatású videóban, melyet Leho Dani forgatott, fegyverrel kényszeríti önmagát a sírba.
Veko azt mondja, eddig nagyon odafigyelt arra, milyen szöveggel kit tud megfogni, milyen réteget, tömeget érhet el. „Kevésbé voltam benne a dalokban. A Felvidék Senkijében 100 százalékig benne vagyok. A békéscsabai Balogh Mátéval dolgoztunk együtt rajta, és nagyon működött az összhang. Teret kapott a szellem” – meséli. A dalai témájukban is változni fognak, ígéri. Egyre kevésbé foglalkozik majd kizárólag önmagával, és egyre gyakrabban a társadalommal, a világ folyamataival. „Van olyan régi dalom, ami már régen megírtam jó ideje a fiókban volt, de most elővettem, és hihetetlen módon aktuálissá vált” – mondja.
Nem foglalkoztatja, hogy a kevésbé „megcsinált” stílus miatt rajongókat veszthet. „Ha valaki szereti a zenémet, az borzasztó jó érzés, hatalmas élmény, ha valaki elismeri a dolgaimat. Én viszont most már mindig azt fogom csinálni, ami 100 százalékig én vagyok” – zárta rövidre. Azzal a manapság nagyon bevált módszerrel sem keresi a népszerűséget, hogy kiválaszt egy ismertebb előadót, és keményen kikezdi – nem akar beszállni a diss és beef világába.
Visszakaptunk egy rappert
A csuklyásizomra varrt komáromi irányítószám nem műmájerség. „Lokálpatrióta vagyok. Kint voltam Angliában, de rájöttem, hogy a külföld nem való nekem. Komárom az enyém, olyan, amilyen, de az enyém. Bárhová megyek, büszkén mondom, hogy komáromi gyerek vagyok.”
A felvidéki rapszcénát most szinte egyedüliként képviseli. Örült, mikor annak idején beindult a műfaj itthon, de ez „sajnos már elködösült”. A tehetségesen szövegelő fiatalok manapság inkább a slam poetry műfajában tarolnak, ám ez nem Veko világa. „Nem érzem magam ennyire költőinek. Nem szeretem a túlzottan körülírt dolgokat. Mikor írom a szövegeimet, nem szoktam azon rágódni, hogy miről írtam már, vagy miről nem. Arról írok, ami megihlet, ha jön egy pozitív vagy negatív hatás, és akkor jön belőlem.”
Veko talán egy új szlovákiai magyar rapfellángolás első fecskéje. Nem lenne kár, ha lennének követői. Igény ugyanis lenne rájuk.