Anya megöl engem

Monika Kompaníková Az ötödik hajó (Piata loď) című opusát 2011-ben az év legjobb szlovák prózai alkotásának választották (Anasoft litera díj); a kötet a Kalligram kiadó és Pénzes Tímea jóvoltából 2016-ban magyar nyelven is megjelent. A hiteles, némely esetben viszont már-már hatásvadász elemekkel tarkított regény azokat a veszélyeket reprezentálja, amelyeknek a szürke hétköznapok valóságában minden egyes átlagos szlovák gyerek és család is ki lehet téve. A szinte kizárólag negatív-torz optikán keresztül zajló mementószerű cselekménysorokban legfőképp a vérségi és nem-vérségi kapcsolatok átértékelése, a gyerek–felnőtt viszonyulás, továbbá az álom–valóság és a jelen–múlt reláció közötti áthidalások és összefüggések jelentik a történet mozgatórugóit. Az írás időközben elkészült filmváltozata 2017 márciusától már a mozikban is megtekinthető.

Kompaníková egyes szám első személyű narrátora egy középkorú, Jarka nevű nő, aki burkoltan a saját életének, illetve sorsának kapcsolódásai után kutatva visszaemlékezésszerűen ugrál gyerekkorának szomorú emlékei között. Ezt a fajta váltakozást néhol a tizenéves szemével látott, olykor pedig – a jövőből történő mesélésből kiindulva immáron – felnőtt fejjel értékelt cselekmények reprezentálják. A történet során ebben a formában bontakozik ki az apa nélkül felnövő narrátor tinédzser édesanyjának, Luciának, a velejéig romlott Irenának (Jarka nagymamájának) hétköznapi csalódásokkal teli, szeretetmentes világa is. Nem beszélve továbbá olyan figurákról, mint a körmei alá mániákusan gombostűket szurkáló Kristián nevű kisfiú, vagy az egyik napról a másikra Irenától egy jobb élet reményében szótlanul lelépő nagyapa, Miletič úr.

A teljes írás a dunszt.sk hírportálon olvasható