Argentin-magyar esküvő, ahogy az kell

A Mediawave fesztivál egy újabb napja a végéhez közeledik. Volt ebben a vasárnapban minden, népzene, argentin-magyar lakodalom, mozgásszínház és persze filmek minden mennyiségben. Ahogy minden évben, a rendezvényen idén is átadták a Párhuzamos Kultúráért díjat. Az elismerést idén egy szlovákiai kiválóság, Écsi Gyöngyi, énekes, bábszínész, lelkész, is megkapta. De kitüntették még Bársony Júlia alternatív színészt, Buglya Sándor filmrendezőt, Döbrei Dénes táncos, koreográfust, Szabó Szilárd néptáncost és Várnagy Tibor galériavezetőt is.

A díjat idén is igazi egyéniségek, a Szabadkától Gömörig tartó régió kiválóságai kapták. Olyan emberek, akik életművükkel az igazi minőségi és alternatív kultúrát szolgálták. De az alternatív szó talán némi magyarázatot igényel, mert a Mediawave esetében nem azt jelenti, amit talán sokan a szó hallatán gondolnak, tehát nem azt, hogy életunt bölcsészek igyekezek mindenáron másak lenni, mint a mainstream.

A Mediawave más, de nem erőből más, önazonosan alternatív. Nincs fesztiváltrash, mert nem marad neki hely. Így például nem haknizak a színpadon népszerű popzenekarok, hanem igazi zenészek gyakorolják a művészetüket. Hartyándi Jenő, a rendezvény főszervezője a műsorfüzet hátlapján hitet tesz a a közösségalapú szervezés mellett és elutasítja a fogyasztás alapú fesztiválszervezést. Nem szolgáltatásként értelmezi a rendezvényt, hanem egy közös alkotásként:

Hartyándi azt írja, hogy így a rendezvény pont akkora és olyan, mint amit a közössége éppen igényel.

A Mediawave egyik legfontosabb mozgatórugója pont ezért a spontaneitás. Rengeteg az olyan esemény, ami “csak úgy van”. A termek valamelyikében hirtelen összeáll egy zenekar, vagy éppen valaki népmeséket kezd mesélni, mindez hozzá tartozik a Mediawave pillanataihoz.

A spontán programok ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a rendezvény alulszervezett lenne. Nagyon nem. A sajtóosztály munkájától kezdve a line-up összeállításáig, a workshopok leszervezéséig minden a helyén van. Persze mindehhez óriási mértékben hozzájárulnak a helyszín adottságai.

A Mediawave-et ugyanis a dél-komáromi Monostori erődben rendezik meg. Az óriási épület az év többi napján múzeumként szolgál. Hatalmas kiállítótereiben padlófűtéssel, konnektorokkal, villámgyors wifivel, fotelekkel stb. Így ezt a cikket is a szokásos fesztiválmocsoktól mentes, civilizált környezetben írom. A helyszín kiépített infrastruktúrájának előnye a mosdó-kérdésnél látszik igazán. A fesztiválokon szokásos Toi-Toi WC-horror helyett itt a fotocellás csapok, a melegvíz, és a légsugaras kézszárító várja a résztvevőket. A fesztivál idején a kulturált belterekben pedig közösségi találkozóhelyek, mozi- és koncerttermek kaptak helyet.

Az egykori erődnek azonban csak egy töredéke a kiépített múzeum. A többi része abban az állapotban van, ahogy annak idején a szovjet hadsereg (a létesítmény utolsó fegyveres lakói) itt hagyták. Az óriási lerobbant kazamatarendszer rengeteg kreatív ötletnek és bizony jópár lakósátornak is helyet ad. Az erőd azonban attól válik igazán alkalmas rendezvényhelyszínné, hogy van egy pont megfelelő méretű belső udvara, ahol elfér egy fesztiválszínpad, étel és italárus.

Amikor ezt a cikket írom, még előttünk van a hajnalig tartó buli. Az erőd elhagyott óriási termeiben párhuzamosan több koncert, és buli indul be éppen. A táncháztól kezdve a goán át a gitárduó-koncertekig van itt minden.