Humphrey Bogart elrepül
Mike Mills 20. századi nők című filmjéről.
Vegyünk egy mély levegőt, és mondjuk ki hangosan: menstruáció. Nem egy nagy ügy. Mégis valamiért már az m-nél bent akad a levegő. Pedig lassan negyven év telt el azóta, hogy egy szűkebb vacsoratársaságban Abbie felhozta ezt. Szinte majdnem ugyanezzel a felvezetéssel.
Mondjuk ki egyszerre, könnyedén és vidáman azt, hogy „menstruáció”.
Csak miután túl vagyunk ezen, akkor beszélhetünk másról is. Mindaddig a fenti szó okozta frusztráció ott fog fészkelni a tudatunkban, hogy a nők ciklikusan menstruálnak. Ez a tény férfiként a tapasztalat szintjén nem értelmezhető. A női lét definiálása pedig sokszor beszorul a menstruáció fogalmának monolitjai közé.
Ha a tizenöt éves, serdülő Jamie a későbbiekben valaha is érett, komoly és kiegyensúlyozott kapcsolatot szeretne, jobb, ha kimondja ezt egy vacsoratársaság körében. A helyszín és az időpont persze lényegtelen, a hangsúly azon van, hogy ezt megtegye. Mert abban a pillanatban, hogy ezt megteszi, feltételezhetően képes lesz felismerni, hogy az effajta profán tabudöntögetések nem pusztán a nemiség megismerésére irányulnak, hanem a szorongás feloldására is. Jamie tehát képes lesz felismerni azt, amire visszamenőleg férfiak generációja képtelen volt, hogy nem a nő menstruál, hanem a női szervezet.
Szerző: Csillag Lajos
A teljes írás a dunszt.sk hírportálon olvasható
