Áprilisi különvélemény – Menyhárt József

Az Áprilisi különvéleményben a pártelnököket kérdeztük különböző közéleti témában. Elsőként Menyhárt József a Magyar Közösség Pártja elnökének válaszai.
1. Ön szerint Nyugat-Európához viszonyítva, javult vagy romlott Kelet-Európában és Szlovákiában a terrorveszély?
Önmagában a terrorfenyegetés ténye elkeserítő, az erőszakos halálnak nincsenek fokozatai, minden élet kioltása tragédia. Az elmúlt néhány évben az látjuk, a világ ismét beszűkül körülöttünk. 1989 után megnyíltak a határok, végre szabadon utazhattunk, mára a terror okozta állandó félelemérzet miatt ismét félünk kimozdulni. A félelem fenntartására a terroristák a médián keresztül üzennek, elsősorban a világ ismertebb gócpontjait támadják – Párizs, London és a kedvelt kirándulóhelyeket. Ebből kiindulva Szlovákia kívül esik a látókörükön, de minden egyes ilyen támadással azt üzenik: ha ott meg tudtuk csinálni, bárhol megtudjuk.
2. Van-e elképzelésük, és ha igen, milyen módon terveznek fellépni a Kotlebához hasonló szélsőségesek előretörése ellen?
Kotleba és pártja sokáig „kegyelmi állapotban” részesült a jelenlegi kormány részéről, akik az óvodás taktikát választották: ha becsukom a szemem, akkor engem sem látnak, vagyis, ha valamiről nem beszélünk, az nincs is. Kotleba így tudta elhitetni az emberekkel, hogy ő valójában nem is politikus, miközben élvezte a parlamenti lét minden előnyét. Az internet világában az „agyonhallgatás” taktikája már életképtelen. Természetes, hogy a szélsőségesekkel való együttműködés minden formáját el kell utasítani, de minden lehetséges fórumon szembesíteni kell őket saját tehetetlenségükkel. Kotleba pártelnökként és megyei elnökként is sorozatosan szembefordult saját kijelentéseivel. Besztercebánya megye eredménytelensége javarészt az ő felelőssége, de ezt nem hangsúlyozzák eléggé. Párttársai az utóbbi időben közvetített vitákban sorozatosan alulmaradtak. Általánosságban a szélsőségesség terjesztése ellen hozott törvényi keret megfelelő, ideje lenne annak betű szerint érvényt szerezni.
3. A nemrég lezajlott tüntetésre reflektálva, milyennek látja ma Szlovákiában a korrupciós helyzetet?
Korábban úgy tűnt, a szlovákiai társadalom korrupcióval kapcsolatos toleranciaküszöbe egyre nő – az EU-s pályázatok megsarcolása, adóvisszaélések – már-már általánosan elfogadottá vált. Az utóbbi időben tapasztalt kormányzati arrogancia, amellyel saját korrupciós ügyeiket kezelték, pontosabban nem kezelték, olyan ellenszenvet, s talán nem túlzás, ha azt állítom elkeseredést váltott ki a társadalomban, amely szintén az extrémitás felé tolja a közvéleményt. A korrupció és a fentebb tárgyalt szélsőséges nézetek terjedése közt ok-okozati összefüggés van. Örültünk és támogattuk a diákok által szerezett megmozdulást, a tiltakozás e formája is legitim eszköz a mindenkori hatalom szembesítéséhez saját magával. A közvélemény jogosan várja el, hogy korrupcióellenes lózungok helyett a döntéshozók végre cselekedjenek, akár azzal, hogy a kirívó esetekben példát statuálnak.
4. Mi a véleménye a hazánkban tevékenykedő, de külföldi finanszírozású civil szervezetek társadalmi szerepéről, munkájáról.
Nem tudom, konkrétan mely szervezetekre gondoltak. A civil szervezetek fontos szerepet töltenek be a társadalomban, többek közt erősítik a mindenkori hatalom feletti ellenőrzést. Pártelnökként viszont úgy gondolom, hogy a civil álarc mögé búvó politikai érdekszövetségek, amelyek működésükben polgári társulásként, tevékenységükben viszont politikai pártként viselkednek, torzítják a politikai versenyt. A pártokat szigorú gazdálkodási, működési szabályok kötik, a kampányfinanszírozás transzparens módon történik, az álcivil lét ezek kijátszását szolgálja.
5. Ön szerint mi lehet az a kérdés, ügy, ami képes lenne újra egy kalap alá hozni a szlovákiai magyar pártokat?
Meggyőződésem, hogy több ilyen ügy van. A közös fellépés nem feltétlenül kell, hogy egyesülést jelentsen, a kierőszakolt „összeborulás” többet árthat, mint használ. Azt remélem, nem válik valóra a „Nekünk Mohács kell” elv. Részünkről adott az akarat, hogy közös dolgainkról egyeztessünk, és együttes erővel erősítsük a magyar érdekképviseletet.