Pol-beat és népzene; örök 1977
Egyszer talán elszakadunk 1977-től, de korai lenne még. A punk és a diszkó után vessünk egy pillantást a magyar népzene hetvenhetes lemeztermésére is. Kezdjük a Dühös múzsa politikai dalaival. Ennek a műfajnak nálunk pol-beat volt a becsületes neve, és a Ki Mit Tud?-on külön kategóriát képezett, más kérdés, hogy a hetvenkettes vetélkedőt nem a műfaj legjelesebb előadója nyerte meg. Az történt, hogy a döntő előtt utasítást kapott a TV: az Orfeo nem győzhet, mert velencei jutalomútja során csatlakozna az olasz szélsőbalos terroristákhoz. Be kellett érniük a második hellyel a teljesen jelentéktelen Boros Lajos után, viszont kaptak egy rakás felkérést, többek közt a Bihari Táncegyüttes kíséretére Novák tatától. Csak közben a Magyar Ifjúság című hetilapban lejárató kampány indult a képzőművészeti, színházi és bábszínházi csoportot is alkotó Orfeo kollektíva ellen, melynek együttese csak úgy működhetett tovább, hogy nevet változtatott. Így lett belőle Vízöntő.
De ezzel még várjunk kicsit, hiszen az Orfeo zenészcsoport létrejötte is megér egy misét! Az alapító Vas János Panyiga és Dabasi Péter a Monszun együttessel járt az 1971-es kelet-berlini Vörös dal fesztiválon, ahol a chilei Quilapayún együttes is szerepelt. Meghallani és a hatására új zenekart alapítani, szinte egy pillanat műve volt: mindössze három hónap kellett, hogy összeálljon az Orfeo zenészcsoport. Panyiga és Dabasi mellett Zsigmondi Ági, Forgách Péter, Kamondy Ági, Lantos Iván és Nemes István Egon játszott benne, lázadó paraszt- és munkásdalokat, illetve latin-amerikai és kelet-európai népzenét.
Szerző: Marton László Távolodó
A teljes írás a dunszt.sk hírportálon olvasható