“Menj ki németbe!” – Több tízezernyi szlovákiai nő sorsa

• Egyre több 40 feletti nő indul el Nyugat-Európába, hogy idős embereket gondozzon
• Már az is óriási lehúzás lehet, mikor gondozónőnek képzik őket
• Kint is meglehetősen alulfizetettek, és egyes ügynökségek is nehéz feltételeket támasztanak.
• Sokan cselédnek, házvezetőnőnek tekintik őket, társadalmi státuszuk alacsony Nyugaton, ráadásul mindig csak auslanderek maradnak
• Megesik, hogy fizikai inzultus, vagy szexuális zaklatás éri őket
• És mégis, a többségnek jobb kint, mint itthon

Riportsorozatunk első része

Van egy társadalmi csoport, melynek tagjai sokkal jobban rettegnek attól, hogy elveszítik munkájukat, mint mások – ők a 40 feletti, főiskolai végzettséggel nem rendelkező nők, akik a feláldozhatók közé tartoznak a munkapiacon. Ha mégis bekövetkezik – márpedig nagyon gyakran bekövetkezik – a legrosszabb, nem sokan kapkodnak értük, s ha mégis találnak munkát, abból nagyon nehezen tudják csak eltartani családjukat. A bolti eladói, pincérnői, vagy épp gyári munkás pozíciókban kapott pár száz euró szinte semmire sem elég.

Menj ki németbe ápolónőnek

– tanácsolták sokan riportalanyunknak, aki beszélgetésünkben nem vállalta a nevét, később azt is megmagyarázzuk, miért.

Gondozónői karrierje úgy indult, mint száz és száz, vele hasonló cipőben járó nőé. Beszélgetőtársunk egy ötvenes évei elején járó hölgy, aki elvesztette munkáját. Szakmájában nem talált állást, rengeteg fiatal pályázik egy munkahelyre, őt tulajdonképpen számításba se vették, mintha láthatatlan emberré változott volna a munkaerőpiacon. Gyermekei fiatal felnőttek, akikre ráfér a támogatás, így gondolt egy nagyot, és belevágott a „külföldi karrierbe”.

A pénz természetesen központi szerepet játszik a döntésben. Odakint a legrosszabb helyen is egy-másfél hét alatt megkeresheti, amit itthon egy hónap alatt, és ez a „kimenjek-ne menjek” dilemmában óriásit nyom a latban a „kimenjek” mellett, figyelembe véve az itthoni, kilátástalan és reménytelen helyzetet. Alanyunk fogta tehát a megmaradt pénzét, és beiratkozott egy „pflegerin-iskolába”, magyarul egy gondozónő-gyorsképzőbe.

És itt álljunk is meg egy pillanatra. Gondozónőnek ugyanis nem csak ápolónők jelentkeznek. Ezt a munkát pedig nem lehet egészségügyi előképzettség nélkül végezni, hiszen az asszonyok munkaköri leírásába tartozik a betegmozgatás, kötözés, pólyázás, gyógyszeradagolás, mosdatás – tehát minden, ami egy idős, magatehetetlen beteg ember ápolásához szükséges. Ezért is nyíltak gyorsképzők – melyek közül jó néhány nem más, mint egy óriási lehúzás.

A gyorsképző, melybe riportalanyunk járt, pár hét alatt elvégezhető. A fent felsoroltak közül mindet tanítják a kurzuson, ám van egy nem teljesen etikus bökkenő. Bár ezt soha, sehol nem mondják ki, azért a reménybeli gondozó alanyunk szerint gyorsan megtudja, tulajdonképpen az is elég, ha az ember kifizeti azt a pár száz eurót, és szinte garantált, hogy meg is kapja a papírt. Ez az „oklevél” egyébként nem sokat ér, ám „jó, ha van” – a családok számára, ahová a gondozók dolgozni mennek, valamiféle garanciát jelent.

Miután alanyunk elvégezte a kurzust, jelentkezett egy gondozónők közvetítésével foglalkozó ügynökséghez. Mivel az internethez nem ért túlságosan, nem tudott túlzottan elmerülni a cég referenciáiban, és a tapasztalatokban, szinte vakon indult el. Sok ismerősétől is próbált tájékozódni, ám ez a munka igazi orosz rulett, hiszen nem mindegy, milyen családhoz kerül az ember – aki könnyen kezelhető, nem végstádiumú, súlyos betegekkel foglalkozott, a jó aspektusait emelte ki a gondozói munkának, akinek viszont nehéz páciensek jutottak, a mindennapi problémákat nyomták a fejébe, és panaszkodtak. Ez mindenkit összezavarna.

[div id=”middle-box”][div class=”middle-box-inner”][div class=”middle-box-title”] Hányan is? [end-div][div class=”middle-box-p”] Jelen pillanatban pontosan nem tudni, hány szlovákiai asszony dolgozik gondozónőként Nyugat-Európában. A legtöbben a közeli Ausztriában vállalnak munkát, ám sokan vannak Németországban is. Annyi biztos, hogy tízezrekről van szó, s ez a szám egyre csak növekszik, elsősorban mióta a német munkaerőpiac szabadabbá vált a kelet-európai munkavállalók számára. 2012-es adatok 20 ezer Ausztriában dolgozó gondozó- és ápolónőről beszéltek, ez az információ annak köszönhető, hogy az itt dolgozóknak regisztrálniuk kell az osztrák társadalombiztosítási rendszerben. A Szociológiai Intézet 2014-es adatai szerint az Ausztriában dolgozó gondozók 40 százaléka Bécsben és környékén dolgozott, több mint felük vállalkozói engedéllyel, 75 százalékuk kéthetes turnusokban. Sokan dolgoznak azonban az ügynökségeket megkerülve feketén, illetve ügynökségekkel, megbízási szerződéssel, szabályos munkaszerződéssel, és még ezernyi már legális, és a törvényesség határán mozgó módon. [end-div][end-div][end-div]

Alanyunk Németországban szeretett volna elhelyezkedni, mivel információi szerint ott jobb a pénz, és nincsenek olyan magas követelmények, mint Ausztriában, tehát pályakezdőket is könnyebben alkalmaznak. Hosszabb időre ment ki először, hónapokra. A közvetítő iroda, melyhez jelentkezett, talált számára egy családot, szerződést kötött vele. Összepakolta a cuccait, és elindult az ismeretlenbe…

Folytatjuk…