A szórvány zászlóvivője
Kassaiként a II. Temesvári Magyar Napokon
Minden országnak, régiónak, városnak és falunak megvan a saját története – egyszerűnek tűnő bölcsesség ez. Főleg, ha kombináljuk azzal a gondolattal, hogy a városok elrejtik szórványközösségeiket.
Valószínű, hogy hallottunk már az erdélyi magyar életet felpezsdítő különböző rendezvényekről, mint a Kolozsvári Magyar Napok, ami többezres tömegeket tud megszólítani. Ide sorolhatók az erdélyi magyar diákszervezetek által szervezett és egy jelentős hagyománnyá alakult diáknapokat az olyan egyetemi városokban, mint Marosvásárhely vagy Kolozsvár.
Bár Hunyadi Mátyás városának összlakossága 15,27%-a vallja magát magyarnak, a város az ország egyik legjobb egyetemével dicsekedhet, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemmel, ahol rengeteg magyar hallgató végzi tanulmányait. A magyar szórványközösségek egy másik „valóságát” mutatja a Bánság fővárosa, Temesvár, ahol a Várbástya Egyesület szervezésében másodjára került megrendezésre a Temesvári Magyar.
Temesvár egyike Partium azon 310 ezres városának, amely a multikulturalizmus legélénkebb múltjával rendelkezik. A Monarchiában még német többségű várost mára a román többség (81%) jellemzi, míg a magyarok már 4,9%-os, a német lakosság pedig 1,3 %-os kisebbségbe került.
A szervezők rendezvények széles kínálatával várták Temesvár és környékének lakosait. Néptáncbemutatókat, gyermekprogramokat, ismeretterjesztő előadásokat, színházi darabokat tekinthettek meg az érdeklődők a város egyik legfontosabb magyar kulturális intézményében, a Csíky Gergely Állami Magyar Színházban, az estéket pedig Temesvár főterén az Edda Művek és Zorán koncertjei koronázták meg.
El kell ismernünk, hogy érvényesült azon gyakorlat, ha az adott kisebbségek már nem zavarnak nagyobb vizet, akkor nyugodtan megtarthatják kulturális rendezvényeiket. Mindemellett, kassai magyarként úgy gondolom, hogy a Kárpát-medencei nagyvárosi magyar szórványközösségei példát vehetnek Temesvárról. A szervezőket és az önkénteseket elnézve, ez nem egy öregedő, hanem egy fokozatosan fejlődő rendezvény.
Kassa legnagyobb kulturális eseményei az Immaculata-szoborcsoport előtt felállított nagyszínpadon szoktak zajlani, a Fő utca frekventáltan látogatott részén. Ha mi valami hasonlót akarunk tető alá hozni, akkor akárcsak Temesvár főterén a helyi néptáncosok léptek fel, úgy Kassa főutcáján a nagy nyilvánosság előtt lépne fel környékünk büszkesége, az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes.
Temesvár megtanított arra, hogy ne féljünk a négy fal közül, színházainkból, iskoláinkból a megszokott komfortzónánkból kilépve bemutatni kultúránkat. A Temesvári Magyar Napokat szemmel láthatóan a többségi nemzet tagjai is előszeretettel látogatták, helyi ismerőseimtől hallva, élvezték is azt. Valamiért eddig még álmodni sem mertem arról, hogy egykor lehetnének Kassai Magyar Napok, amelyet netán a Fő utcán vagy a főtéren szerveznének meg…
A szórványközösségek egyik legnagyobb „betegsége” a közösség vezető egyéniségeinek személyeskedései, amikor bizonyos „klikkek” elkezdenek rivalizálni egymással a „bezzeg én jobbat tudok, mint te” szellemében.
Természetesen nem látok teljesen a dolgok mélyére, hogy a temesvári magyar életet milyen rugók mozgatják igazából, viszont ez az esemény minden helyi magyar és ott tanuló magyar diák/hallgató sikere. Felemelő élmény volt együtt lenni több ezer magyarral Temesvár főterén szeptember egyik hétvégéjén.
Czáboczky Szabolcs
