Monológ a szalonból
Hat éves működés után a mai nap egy amolyan búcsúüzenet jelent meg a Komáromi Szalon közösségi oldalán. A több, mint 58 sikeres beszélgető est után, véget ér Komárom egyik legjobb közösségszervező rendezvénysorozata. A Komáromi Szalon vitaestjei széles spektrumot fedtek le tartalmukban. Sport, irodalom, sajtó, politika, film, filozófia, közösségi média átfedésekben és önálló témaként. A szlovákiai magyar közbeszéd minden aktuális kérdése terítékre kerülhetett.
Nem egysíkú „prezentációs” estek voltak a szalonos beszélgetések. A nézők ténylegesen inkább hallgatók, sőt, inkább résztvevők lehettek. A témákról vita folyt, a vita pedig képes volt áttörni nemcsak a komáromi, de néha az egész szlovákiai magyar közösség érzelmi küszöbét. Másrészt, a Komáromi Szalon egyik legnagyobb „erénye”, hogy képes volt kitörni a helyből és magával vinni a szellemet. Így volt Komáromi Szalon a Gombaszögi Nyári Táborban, két alkalommal is. Szórakoztató volt és elgondolkodtató, hiánypótló és kiegészítő, néha provokatív, ám mégis lényegre törő.
Másrészt a Szalon első fecskeként igen is elhozta a szlovákiai magyar közéleti nyarat, hiszen a 2012-es februári indulást követően létrejött a Somorjai Kaszinó 2013 októberében és a Rimaszombati Kávéház 2014-ben. És bár mindhárom szerveződés hasonló, mégsem tekinthetők egymás klónjainak, őrzik egyediségüket és egyéniségüket.
A Komáromi Szalon leköszöntével most nagy közéleti űr marad a térben. Tagadhatatlan, hogy a szlovákiai magyar közbeszédben kevés a progresszív hang, túlsúllyal van a pártos, részrehajló alábeszélő megnyilvánulás, amiből egyre több költőnk, írónk és publicistánk veszi ki a részét.
A közélet eltolódása, bármilyen irányba is történjék, a közösség önmagáról alkotott képének az eltorzulásához vezet, így van ez velünk szlovákiai magyarokkal is. A fekete-fehér, igen-nem, bináris és szűk nézőpontot pont a Komáromi Szalonhoz hasonló vitaestek tágították és tágítják, hiszen szervezésük pártatlan, szervezőik civilek, hallgatóik viszont az egész közösség.
