Valósággal köszönőviszonyban?

50 évvel ezelőtt ezekben a napokban szállták meg a Varsói Szerződés országai Csehszlovákiát, ahol Alexander Dubček és elvtársai az emberarcú szocializmus létrehozásán dolgoztak, de ezt elhajlásként értelmezték a brezsnyevi Szovjetunióban és pár, keményvonalasok által vezetett szocialista országban. Ma 1968 megítélése sok esetben negatív, legalábbis Magyarországon bizonyos berkeken belül feltétlenül így van, Orbán Viktor után szabadon (2007-es tusványosi beszédében ment neki először Orbán hatvannyolc szellemiségének nyilvánosan). Ugyanakkor érdekes módon köszönnek vissza a médián keresztül a magyar államideológia zavarai.

Először is muszáj tisztáznunk, hogy Kelet-Európában 68 inkább a prágai tavasz volt, mint a párizsi diáklázadások, de akárhonnan is tekintünk az eseményekre, ez mind egy globális folyamatnak voltak a részei, amik egymásra valamilyen hatást is gyakoroltak (Erről lásd: Norbert Frei: 1968. Diáklázadások és globális tiltakozás. Corvina kiadó. 2008. Mai megítéléséről: TGM: 1968. augusztus 21., Prága. megjelent a Mércén.)

A magyarországi „közszolgálati” média platformján, az M1-es ún. V4 híradóban be is mutatták, hogy Csehországban és Szlovákiában a SZOVJET (!!!) megszállásra emlékeznek, többek közt Prágában is, ahol a Cseh Rádió előtt Andrej Babiš tartott beszédet.

Sajnos a „közmédia” munkatársai nem egy olyan videót vágtak be, amin valóban látszódott volna, hogy mi történt a cseh közszolgálati média épülete előtt (59:00-tól itt meg lehet tekinteni Babiš színre lépését).

A cseh kormányfő az európai politikában sokszor mond a magyar kormány szívét melengető szavakat, mint például hogy a tengeren vergődő hajókat nem szabad kimenteni. Csak hát Budapesten már elszoktak attól, hogy nem csak a sajátjai elé álljon ki egy politikus, de a magyar „közmédia” munkatársainak sikerült megbirkózniuk evvel a nehéz feladattal, hogy a tömeget csak háttal mutassák, azt is csak akkor, mikor az ujjukkal „v”-ét formáltak, amivel biztos nem Babiš támogatását jelezték. (Ez a kéztartás Václav Havelt és Göncz Árpádot jellemezte anno, de nem hiszem, hogy az ott jelenlévők a volt magyar államfőre gondoltak volna.)

Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a néző arcába egy féligazságot tolnak bele, miszerint ez egy szovjet megszállás lett volna, a magyarok felelősségéről szót sem ejtettek. A következő hírblokkban sem a felelősségről tudósítottak, hanem arról, hogy Magyarországot megalázták azzal, hogy magyarlakta területeket kellett megszállniuk. Pedig nem olyan témáról lenne szó, amiről ne lennének információink, sőt történeti kutatásaink bizonyítják, hogy Kádár ameddig a politikai lehetőségei engedték, kiállt Dubček mellett.

Itt végül még térjünk ki arra is, hogy a Magyar Idők közzétett egy cikket Sokan hitték 1968 augusztusában, hogy visszafoglaljuk a Felvidéket címmel (amit a Hospodárske noviny át is vett). A bevezető szövegben azt írják, hogy „egyesek zászlókat lengetve, lelkendezve, mások fenyegetően, a katonákat leköpdösve fogadták 1968 augusztusában a Csehszlovákiába bevonuló 8. lövészhadosztályt – erről számolt be lapunknak több akkori, a hadműveletekben részt vett katona.

Az ellenségesek szlovákok, a barátiak magyarok voltak, utóbbiak közül sokan azt remélték: visszafoglaljuk a Felvidék déli részét.” A cikkben viszont egy volt katona beszélt erről, viszont több forrás is pont ennek az ellenkezőjéről tanúskodik. Pataky Iván: A vonakodó szövetséges c. monográfiájában egy jelentésre hivatkozik, ami arról készült, hogy értetlenül állnak azelőtt, hogy a magyar lakosság mennyire ellenséges a katonákkal. Rajta kívül Popély Árpádnál sem lelünk ilyen esetre (forrásgyűjteménye és cikke az adott témáról). Ezekkel nem kívánom azt mondani, hogy nem történhetett volna meg, hogy valakik így tekintettek a Magyar Néphadsereg tagjaira, de félrevezető egy ilyen címmel lehozni egy cikket, mivel nem rendelkezünk kellő forrással ehhez a kijelentéshez.

Tehát végül is mit látunk? Az antihatvannyolcas kormány szócsövén keresztül nem esik szó a prágai tavasznak a világszínpadon betöltött szerepéről, elsődlegesen szovjet megszállásról beszélnek, Babiš beszédét úgy állítják be, mint ha ez normálisan lezajlott volna. Ez illik csak bele abba a képbe, amit a magyar kormány el kar hitetni, hogy az EU-n belül van egy egységes V4, aminek kormányai a legstabilabbak, többé-kevésbé egységes ideológiával és ezeknek valós a tömegtámogatásuk is (ellenben a nyugatiakkal). Azok viszont, akik ezeket kritizálják, azok meg tudjuk kik. Csak az a baj, hogy a világunk ennyire nem leegyszerűsíthető, viszont nagyon sok magyarországi médiacsatornának ez sikerül a jelenlegi kormány támogatásának céljából. Olykor az sem zavaró, ha a valósággal köszönőviszonyban sincsenek tények, és a féligazságokból felépített narratívát elhitetjük a médiafogyasztóival, vagy legalább elbizonytalanítjuk az igazságérzetüket.