A Sargentini-jelentés: Ideológiák csatája a hatalom és a korrupció árnyékában

A napokban tárgyalnak és szavaznak arról a jelentésről, amit a holland Baloldali Zöldek európai parlamenti képviselőnője, Judith Sargentini állított össze Magyarországról és annak kormányáról. Végig böngészve pár európai lapot, világossá válik, hogy fontosnak tartják az ügyet, de úgy túlságosan senkit sem érdekel Magyarország.

A sport általában sokkal tisztességesebb viadal a politikánál (sajnos), és a végén az is kiderül, hogy ki nyert. A keddi napon zajlott vitából és szerdai szavazásból viszont mindegy ki jön ki győztesként, mivel valószínűleg mindegyik fél ezt fogja kommunikálni a tábora felé. Az viszont biztos, hogy ki jön ki vesztesként.

Ezek pedig mi lehetünk, egyszerű európai polgárok, ha bedőlünk a demagóg szólamoknak. Mert amíg arról folyik a vita, hogy a piacpárti Merkel-Macron páros, vagy az, ugyancsak piacpárti Salvini-Orbán páros kampányol jobban az „európai értékek” védelmének illúziója mellett, addig az Európai Unióban semmilyen olyan reform nem megy végbe, ami minket, európaiakat és érdekeinket szolgálná. Az európaiak problémáinak megoldását pedig elsődlegesen nem a migráció-kérdése mentén kell keresni, és nem is a föderáció eshetősége környékén. Ugyanakkor igaz az is, hogy mindkét kérdés meghatározza majd a jövő Európáját, de ezek igazán csak a kereteket adhatják majd.

Mi ez a jelentés, és mit tartalmaz?

Magyarországgal szemben az Európai Unió beindította azt az eljárást, amit az Európai Alapszerződés 7-es cikkelye foglal magában. Az unió gyanúja szerint a magyar kormány eltávolodott az európai értékektől, ezért a 7-es cikk szerint különböző szankciókat léptethetnek életbe az országgal szemben. A legsúlyosabb ezek közül az Európai Unióból való kizárás lehet. Hogy felmérjék a valós helyzetet, Judith Sargentinit kérték fel, hogy készítsen el egy jelentést erről (itt olvasható a teljes dokumentum magyarul).

A dokumentummal szemben azonnal fellobbantak az indulatok a magyar kormányközeli médiában.  Csak hát az indulatok, nem logikus érvek, hiszen a „Soros”-mantra visszaöklendezése a klaviatúrán keresztül a digitális papírra, nem cáfolat, bár bizonyos helyeken ezt így gondolják (lsd.: pestisrácok, 888, origo, stb.).  Viszont, hogy milyen jogos kritikák hozhatóak fel a jelentéssel szemben, azt itt többé kevésbé jól összefoglalják.

A magyar kormány védelmét ellátó intézmények meg is próbálkoztak a jelentés tartalmának cáfolatával. Mint feljebb hivatkoztam rá, néhol ez gyerekjáték volt, mivel vannak benne gyenge lábakon álló érvek és hibásak is. Aki még nem találkozott a jelentéssel, annak fontos tudnia, hogy az alábbi 12 pontra épül a dokumentum: az alkotmányos és a választási rendszer működése; az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai; a korrupció és az összeférhetetlenség; a magánélet védelme és az adatvédelem; a véleménynyilvánítás szabadsága; a tudományos élet szabadsága; a vallásszabadság; az egyesülési szabadság; az egyenlő bánásmódhoz való jog; a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem; a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai; a gazdasági és szociális jogok.

NER-kompatibilis szlovákiai magyar politikusok?

Amit már a szavazás előtt tudunk, hogy a Néppártban a Fidesszel egy platformon szereplő Híd és MKP 1-1 képviselője, Nagy József és Csáky Pál, a jelentés ellen fognak szavazni. A médiában fellelhető indoklásaik alapján egyrészről azért, mert véleményük szerint az EU kettős mércét alkalmaz és Magyarországgal szembeni eljárás már az EP választások kampánya.

Ez a kommunikáció hasonló ahhoz, ami a magyarországi politikusok megnyilvánulásait is jellemzi. Egy a tábor, egy a zászló!? Részben igen, részben nem. A Néppártból ugyanis, többnyire a „hanyatló nyugat” fiai és lányai, nem tudnak értékközösséget vállalni az Orbán által az országban kiépített Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) politikájával.

Az EP képviselő szerint viszont a magyar kormánnyal való kommunikációt nem szabad abbahagyni, és ha szükséges, akkor a vitában be lehet keményíteni, de azt csak a jövő évi választások után.

Nagy Józsefet, a Híd EP képviselőjét sajnos nem sikerült elérnünk, de a Facebook-on keresztül korábban azt üzente, hogy nem szavazza majd meg a jelentést, mert nem a 7-es cikkely a megoldás.

A vitanap után elmondhatjuk, hogy bőszen bolsevistázták egymást az Európai Parlamentben a felek, de az kitűnt, hogy a magyar kormányt dicsérni jó szívvel igazán csak a szélsőjobbosok tudták. Arról kétségünk viszont ne legyen, hogy a magyar kormány elleni ügy végén úgy is a gazdasági érdek fog dönteni. Elég csak belegondolni, hogy a munkavállalói jogok csorbításával, többek közt a német multi vállalatok érdekeit szolgálja a regnáló magyar kormányzat, addig elnézőbbek az emberi, szabadság stb. jogok csorbulása esetén például azok is, akik már régebben is elindíthatták volna evvel az indokkal a most folyó eljárást. Ehhez ajánlom Tamás Gáspár Miklós és Schiffer András cikkét: itt és itt.

Izsák Gergely